Barátommal beszélgettünk – mely
beszélgetés néha már vitába hajlott – arról, hogy mi is a helyzet
az iPhone-nal és a Steve Jobs tünetegyüttessel.
Azon gondolkodtam, mi a bajom a
dologgal.
Nos, elsősorban az, hogy a személyi
kultuszt semmilyen formában nem tudom elviselni, legyen szó
politikai pártról, vagy „A NAGY SZTÍV” esetében egy ügyvezető
igazgatóról. Persze vannak kivételek, hiszen nem egy olyan ember –
mondhatnám: koponya – volt és van a világban, akik érdemei
elvitathatatlanok és akik megérdemlik, hogy nemzedékek emlékezzenek
rájuk.
Könyörgöm, Steve Jobs nem a telefont
találta fel, az ha jól emlékszem Alexander Graham Bell volt. Szóval
„A NAGY SZTÍV” szerintem nem fér be abba a képzeletbeli csarnokba,
ahol Bell, Jedlik, Newton és a többiek megérdemelten foglalnak
helyet.
Ez persze az én véleményem, majd a
világ eldönti, hogy Steve Jobs neve fennmarad-e, vagy eltűnik,
ahogy eltűnt a rágógumi, a nejlonharisnya és még sorolhatnám hány,
az életet legalább akkora mértékben befolyásoló újítás megalkotója,
mint az iPhone-é.
A bajom nekem azzal van, hogy az a
„GÉPEZET”, amely az Apple jelenséget mozgatja, olyan eszközöket
használ, amelyek tökéletesen alkalmasak még az értelmes, tanult,
logikusan gondolkodni képes, intelligens emberek megtévesztésére
is.
Ez pedig a „CSÚSZTATÁS”. A hazugság
legkifinomultabb formája.
Íme egy példa tanult, általam nagyra
becsült, értelmes és intelligens (na, befejezem a seggnyalást),
talán elég ha azt írom: barátom tollából.
Az iPhone-ról beszélgettünk írásban,
próbáltam azt a nézetemet kifejteni, miszerint ez a készülék egy
reklámokkal felfuttatott, közepes minőségű, idegen gyártók által
összerakott valami, amelynek egyetlen kézzelfogható és a többi ma
kapható telefon közül kiemelkedő tulajdonsága az indokolatlanul
magas ára. Tipikusan egy üres BRAND, amely mögött a műszaki
tartalom 5%, a reklám, vagy jobban érthető szóval a marketing és
annak minden formája 95%. Azaz, amikor 100 forintot költök Apple
termékre, akkor azért 5 forintnyi értéket és 95 forintnyi
bullshitet vásárolok.
Szóval ezt próbáltam már többször
elmagyarázni cimborámnak, akitől többszöri próbálkozásom után az
alábbi valamit kaptam:
„Megéri-e az okostelefon az árát?
Szenzációhajhász verzió: Megéri-e az iPhone az árát?
Barátom egyik kommentje motoszkált a fejemben tegnap óta. Nem is az
a lényeg, amit írt, hanem az, hogy akkor most túl vannak-e ezek a
kütyük árazva vagy sem? Felejtsük el a közgazdaságtant és a
kereskedelmet! De tegyük fel a kérdést: dühös lehetek-e amiatt egy
gyártóra, mert egy amúgy haszontalan eszköz ára magasabb, mint
amennyit szerintem adni szabadna érte? De hiszen a csungavanga
cégek milyen olcsón hoznak ki hasonló technológián alapuló kütyüket
sokkal olcsóbban! Akkor most mi van?
Kérdéseim még:
1.) Ha nem éri meg, akkor nem mindegy, mennyi az ára? Kell vagy nem
kell? Aki megveszi, annak szerinted nem ér meg ennyit? Érték vagy
ár?
2.) Mi a különbség az olcsó csungavanga kütyü és a drága
csúcsmodellek között?
A válasz egy szó: ÉRTÉK!”
Mint írtam, a hazugságért én nagyon
haragszom, annak pedig a legaljasabb formáját kifejezetten gyűlölöm
is. Mondhatnám úgy is, hogy a csúsztatásra allergiás vagyok.
Kiütéseket kapok tőle. Ha valakit ismerek és tudom, hogy nem
készakarva követi el ezeket a csúsztatásokat, akkor szomorú vagyok.
Ez van most.
Milyen csúsztatások vannak az elébb
beidézett hozzászólásban? Lássuk sorban!
Az első csúztatás az, hogy én SOHA
nem mondtam azt, hogy egy okostelefon esetleg ne érné meg az árát.
Van olyan okostelefon, amely bár 150.000,- igazságos Mátyás
királyunk arcképével díszített magyar ezresbe kerül, de megéri az
árát. Úgyhogy az első csúsztatást talán tisztáztuk.
A második csúsztatás: az iPhone
okostelefon. Nem az.
Persze nincs egyértelmű megfogalmazás
arra, hogy mi is az az okostelefon, így még a legjártasabbak is
csak az érzéseikre hagyatkozhatnak. Mert az az okostelefon,
amelyiknek nagy képernyője van? Nem. Az az okostelefon, amelyiken
operációs rendszer fut? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel
zenét-filmet lehet lejátszani, készíteni? Nem. Az az okostelefon,
amelyikkel játszani lehet? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel
internetezni vagy e-mailezni lehet? Nem.
Miért nem? Mert bármelyikünk tud
mondani ellenpéldát, azaz olyan böszmefónt, amelyik mindezeket
tudja egyenként, variációkban, vagy összességében. Mégsem nevezhető
okostelefonnak.
Akkor mi az az okostelefon? Mint
írtam, nincs rá definíció, de egy biztos: az a telefon nem az,
amelyikre a gyártótól FÜGGETLEN fejlesztő – az angolban third
party, magyarban többnyire független fejlesztőként emlegetett - nem
telepíthet szoftvert. Azaz az okostelefon legfőbb jellemzője, hogy
NYÍLT, arra bárki írhat szoftvert és azt bárki belátása szerint
telepítheti, akár saját felelősségére. Tud ilyet az iPhone? Ahol
CSAK az Apple által ellenőrzött szoftver települhet és a gyártó
bármikor utánad is nyúlhat, még akkor is, ha magával a szoftverrel
műszakilag semmi gond nincs? Okostelefon az, amelyikre nem tudsz
úgy szoftvert telepíteni, hogy felmásolod, elindítod és használod?
Akár a saját fejlesztésedet?
És egy másik ismérv, ami utólag
jutott eszembe: az okostelefonnal meg tudsz mindent oldani, amit
számítógéppel. Ha ez nem igaz és olyan alapvető feladatoknál, mint
mondjuk a teljes értékű webböngészés, vagy tetszőleges médiafájlok
lejátszása kompromisszumokra, helyesebben feladásra kényszerülsz és
azokat még független gyártótól telepített szoftverrel sem tudod
megoldani, nos az NEM okostelefon, csak okosított.
Tehát a második csúztatást
tisztáztuk, azzal a kikötéssel, hogy a vélemény erősen szubjektív,
tehát SZERINTEM nem okostelefon az iPhone.
A következő csúsztatás az ár és érték
kérdése és talán ez a legfontosabb. Egyértelmű, hogy minden gyártó
profitra törekszik. A profitot szeretné maximalizálni, miközben a
befektetést szeretné minimalizálni. Hogyan lehetséges ez? Kezdjük a
hardvernél, azaz a kézzel fogható, fizikai valójában létező vasnál
és műanyagnál és kitudjamégminél. Nos ott az egy trükk, ha a
készüléket nem én gyártom, csak úgymond brandelem, tehát egy –
használjuk az idézetben szereplő – csungavanga céggel legyártatom
és ráteszem a saját logómat. Hiba ez? Dehogy is, főként nem akkor,
ha az a cég mondjuk nem is csungavanga, hanem egy igenis jó
minőségű termékeket gyártó, egyébként saját nevén is elismert cég.
Az iPhone esetében a Samsung, de nyugodtan hozhatunk más példákat
is, hiszen – ha már telefonokról beszélünk – maga a nagy magasságos
Sony Ericsson is gyártatja a készülékeit és nem gyártja, pedig a
Sony és az Ericsson maga is rendelkeznek képességekkel.
Mégegyszer hangsúlyozom, nincs ezzel
baj és ettől még lehet egy készülék szuper. Azzal van baj, ha azt
elhitetik a kedves vásárlóval, hogy az a készülék KÜLÖNB. Ha
marketing-trükkökkel, média-hackeléssel, fizetett bloggerekkel és
még ki tudja mivel nem, de bebeszélik a jónépnek, hogy bár Samsung
a belseje valaminek, de az ugyanolyan belsővel rendelkező Samsung
feliratú készülékeknél igenis jobb. Mégpedig annyival jobb, hogy
érte el lehet kérni kétszer annyit jó magyar forintban. Itt azért
az értelmesen gondolkodó magyar állampolgárnál megugrik a logika
ékszíja.
Persze egy készülék esetében nagyon
fontos tényező maga a szoftver is, nagyban meghatározza a
felhasználói élményt, ha egy vason a rá fabrikált operációs
rendszer problémamentesen fut. Ezzel nincs is vita, az iPhone
esetében főként nem, hiszen még az Apple termékeket zsigerbőr
hárítók sem vitatkoznak a készülék megbízhatóságával. Az megint egy
csúsztatás, hogy milyen áron érik el mindezt. Nem nagy kunszt úgy
rendszerben tartani egy készüléket, hogy az egész cégnek 1, azaz
egy terméke van, a terméken belül pedig nagyjából csak színt lehet
választani. Mondhatják persze az iPhone tulajdonosok, hogy az
iPhone már több változatban él, úgyhogy az 1, azaz egy terméket jó
indulattal módosítsuk 4-re. Valóban szépen fut az iOS ezen a négy
típuson, de nem azért, mert oly zseniális, hanem azért mert így
könnyű. Ennyi. És már most, itt hadd szögezzem le azt, hogy ezt
elítélni nem akarom, ha az Apple és az iPhone-t megvásárló
végfelhasználó úgy dönt, hogy ez a fajta üzletmodell neki megfelel,
azaz neki jó a tucat, az ugyanolyan, a zárt,
nenyúljhozzámertrácsapokekezedre üzleti modell, ám legyen! Az ő
döntésük. Ami viszont megint durva csúsztatás az az, hogy az iOS
azért jó, mert zseniálisan megírták.
És durva csúsztatás az is, hogy
emiatt kétszer annyi pénzt lehet elkérni érte. Levezetem ezt
is.
Elébb ugyebár leírtam, hogy a
hardvert nem ők gyártják és gyakorlatilag a Samsung jelenlegi
csúcskészülékének az elődjével egyezik meg, néhány kisebb
eltéréstől eltekintve. De tegyük fel, hogy azok az eltérések olyan
horderejűek, amiért el lehet kérni egy kis extra manit, még ebbe is
beleegyezem azzal, hogy probiotikum-szintű népbutításnak tartom a
retinadisplayt meg az üveg elő és hátlapot. Előző nyomorultul
gyenge színeket produkál, az utóbbitól meg csak arra jó, hogy rém
nehéz legyen tőle a készülék maga. De mindegy, tegyük fel, hogy a
vásárlónak ez tetszik és ezért hajlandó kétszer annyit fizetni,
mint amennyibe egy „hagyományos” kijelző és egy „hagyományos”
készüléktest belekerül.
Akkor jön maga az operációs rendszer
és a szoftver. Ami mondjuk magabiztosan teszi a dolgát, nem fagy és
milliónyi szoftver található rá, ezek nagy része ingyen. Nos,
ugyanez igaz az én készülékemre is, amelyet most megnézek és
becsülettel beírom, mikor volt kikapcsolva utoljára: 310 órája, 45
perce és 32 másodperce. Tehát azt gondolom – és ki is mondhatom -,
hogy talán nevezhető üzembiztosnak egy olyan rendszer, amelyet csak
akkor kell újraindítani, ha az ember ki akarja cserélni benne az
akkumulátort egy nagyobbra (mellesleg ezen ki lehet), egyébként meg
bármilyen össze-vissza telepítgetést és tuningolást kibír. A rá
telepíthető szoftverekkel kapcsolatban pedig annyit, hogy
nagyságrendileg azonos az Android és az iOS-re elérhető szoftverek
száma, minősége, csak az Androis „kicsit” nagyobb ütemben
szaporodik.
Összefoglalva: az, hogy kinek melyik
felület tetszik, egyéni ízlés dolga, de míg Androidra van iPhone
kezelői felület – meg még vagy 200 másik -, addig iPhone-ra nincs
még Androidhoz hasonló sem. Az operációs rendszer futása,
megbízhatósága, konfigurálhatósága és a telepíthető kiegészítők
száma megint csak nem indokolja, hogy miért is lehetne elkérni
kétszer annyit egy iPhone-ért, mint a nála gyorsabb, megbízhatóbb,
szabadabb Andoidos készülékért.
És akkor térjünk rá az utolsó,
legnagyobb csúsztatásra, amelyet barátom egy szóval foglal össze:
„érték”.
Nos, ami egy jó minőségű készüléket
megkülönböztet egy gagyitól, az egyértelműen a használt anyagok, az
összeszerelés minősége. Ezzel nem vitatkozunk, kézbe véve egy
olcsóbb szutykot az ember azonnal látja, miről is beszélek.
Többnyire, mert ebben a logikában is vannak bukfencek. Ott van
ugyanis a HTC, amely cég pár év alatt nőtte ki magát csungavanga
cégből gigavállalattá, vagy ott van a ZTE és a Huawei, hogy még két
tajvani gyártót említsek. A ma boltokba kerülő modelljeiknél nem
kell egyikőjüknek sem szégyenkeznie, kisebb-nagyobb különbséggel de
mindegyikükre rámondható, hogy minőségi készülékeket gyártanak. És
előre csak annyit jósolnék még itt meg, hogy lesznek nagy
megdöbbenések az elkövetkező pár évben mindhárom céggel
kapcsolatban.
De nem is ez a lényeg. A lényeg az,
hogy SZERINTEM ami egy csungavanga céget megkülönböztet és esetleg
háttérbe szorít a nagy , befuttatott szállítókkal szemben az a
terméktámogatás.
Ha pedig terméktámogatás, akkor azt
is lehet szegmentálni és felosztani jellemző területekre. Legyen az
szoftveres támogatás, vagy szervizháttér, jól mutatja meg, mennyire
profi cégről is van szó. És már bocsánat, de lehet valami nagyon
állat cucc, ha hiba esetén el kell postázzam mondjuk Svájcba, mert
ott van a legközelebbi hivatalos szerviz, nos engem nem érdekel.
Azért nem érdekel, mert nem csak telefon, de más, napi használatban
lévő eszközt sem tudok nélkülözni napokra sem, nemhogy hetekre.
Így aztán amikor az ember egy márka
mellett dönt, nagyon jól teszi, ha megnézi a hazánkban elérhető
szervizek listáját.
Az az érték ugyanis, ha a készülékem
nem romlik el, vagy ha elromlik, akkor hamar megjavítják. Külön
szakma ez és vannak, akik költenek rá és vannak akik nem, vagy nem
sokat.
És ezért nem vennék Kínából, vagy
Hong-Kongból légipostával telefont magamnak még akkor sem, ha
garantálják a hiba esetén a cserét is. Hiába kerül 24.000 forintba
a két SIM-es, Android készülék 4 colos kijelzővel és DVB-T vevővel.
Mert nem erre vágyom, hanem arra, hogy hiba esetén be tudjak menni
valahová egy márkaszervizbe és ott azonnal orvosolják a problémámat
vagy AZONOS tudású cserekészülékkel, vagy a helyszínen javítással,
szoftverfrissítéssel, etc.
Nos aki erről meg kíván győződni, az
menjen az említett cég HIVATALOS magyar weboldalára (http://support.apple.com/kb/HT1434
), majd ott válassza ki kis hazánkat a „How to find your nearest
Apple Authorized Service Provider (AASP) or Apple Authorized
Distributor (AAD)” felirat alatt.
Akinek ehhez nincs kedve, annak
segítek: Magyarországra kattintva (angol nyelvtudás előny, mert
Hungary van és nem Magyarország és egyébként a weboldal időközben
valahogy magyarról átváltott angolra) ez fogad minket: „Hmm, the
page you’re looking for can’t be found.” Azaz „Hmm, az oldal,
amelyet keresett, nem található.” Tehát Magyarországon az Apple
hivatalos weboldala szerint NINCS hivatalos szerviz.
Nos, ez az az érték, amivel az Apple
és az iPhone a magyar felhasználók számára többet nyújt, mint egy
csungavanga cég és ezért kérnek el kétszer annyit egy iPhone-ért?
Akinek van iPhone-ja az majd felvilágosít, hogy hogyan és miként,
de leginkább hol és mennyi idő alatt javítják az elromlott
iPhone-omat (illetve az enyémet nem, mert többek közt ezért nincs
és nem is lesz)? Remélem nem úgy, mint a sokat emlegetett
csungavanga cégeknél, aholis – ha van egyáltalán magyar
felvevőpontjuk – visszaküldik az anyja Kín(j)ába a hibás készüléket
Te meg csak bírd kivárni…
Akkor hol is az az érték, amiről
beszélünk? Miért is kerül kétszer többe az iPhone? Jobb a a
hardver? Jobb a szoftver? Jobb a támogatás és a szervizháttér?
Nem.
Segítek: azért, mert NEKED kell
megfinanszírozni a még be nem csapott leendő ügyfelek butítását. TE
fizeted, hogy minden filmben feltűnik egy megrágcsált alma, minden
filmben iPodon hallgatják a zenét, minden menő iPad-ről blogol, de
még a MAGYAR ALKOTMÁNYT IS iPad-on írta Szájjel (Sic!) József.
De még ez sem lenne baj, mert a
reklám a mai túlpörgetett fogyasztói társadalom sarokköve, nélküle
„nincs élet”.
Az viszont igenis baj, hogy ez a cég
fanatizál Téged – ha fogékony vagy – és azon veszed észre magad,
hogy a saját pénzeden a torkodon nyomott maszlagot megkajáltad és
nyomod tovább a többi, arra fogékony balféknek. Azon veszed észre
magad, hogy „Megviselt Steve halála” és a Facebookon osztod tovább
az őt a mennyben ábrázoló grafikákat, amiket szintén az Apple
gépezet fizet és gyártat le…
Honnan tudod, hogy Steve Jobs a
mennyben van? És ha a pokolban?
Mi van akkor, ha Dante poklának
nyolcadik körében van egy tizenegyedik bugyor is, ami külön neki
van dedikálva és az ítélet napjáig ott kell üldögélnie és egész nap
MP3-at kell konvertálgatnia a saját CD-iből iTunes-szal? Mi van, ha
büntetésből MP4-be kell konvertálgatnia a DivX-es filmjeit, amik
közül 90% nem indul el az üveghátlapos iPhone-ján, ami mindig
kicsúszik a kezéből? Mi van, ha flash-es oldalakat kell böngésznie
iPad-en amíg nem jön a feltámadás? Mi van, ha a nyolcadik bugyorban
csücsül a többi tisztességtelen tanácsadóval?
Szóval csak óvatosan az ilyen menny
és pokol dolgokkal...
Elkalandoztam.
Szóval SZERINTEM nincs baj azzal, ha
egy cég nem gyárt, hanem gyártat. Nincs baj azzal sem, ha a saját
és felhasználói kényelme érdekében kompromisszumokat köt és köttet
és korlátozza a felhasználói szabadsággal. Nincs baj azzal sem, ha
a kutatás fejlesztésre fordított összegek többszörösét költi
marketingre, reklámokra, fanatizálásra. Még azzal sincs baj, ha
közben a mögöttes tartalom nincs meg és ezzel csak akkor
szembesülsz, amikor először kéne szervizt találnod. Azzal sincs
baj, ha valaki egy logót akar megvásárolni, mert azt menőnek
gondolja, vagy mondjuk társadalmi elvárás tőle, hogy abból a
márkából legyen neki egy.
Akkor van baj, ha értelmes emberek
fáradtságból, lustaságból, kényelemből, vagy ki tudja miért, de
bekajálják a maszlagot.
Nagyon örülnék annak, ha a
mindennapok hajtásában lenne még energiánk gondolkodni és ha
átlátnánk a szitán.
A maszlagot meg hagyjuk meg a hozzá
nem értőknek, akik igénylik, hogy valaki megmondja nekik, mit
vegyenek!